Léleksuttogó

Ráncok az arcon….

 Nézem az arcomat. Fáradtnak tűnök, fáradt vagyok. Nézem a szemem alatti ráncokat. Megöregedtem. Észrevétlenül elszálltak az évek. És én elfáradtam. Belefáradtam.  Belefáradtam a 15 év házasságba, az abból való menekülésbe, a mindent hátrahagyásba, az elölről kezdésbe.  Elfáradtam. Elfáradtam az álmokba, a be nem teljesült vágyakba, a hiába szeretésbe.  Csak nézem a ráncaimat. Mosolygok. Bárcsak azt… Tovább »

Soha ne nézz vissza!

 Búcsú nélkül szoktam elmenni. Ha érzem, hogy mennem kell, akkor minek búcsúzni? A búcsú mindent véglegessé tesz, valamit lezár. Nem búcsúzom. Mint ahogyan soha nem nézek vissza. Mert attól félek, akkor nem lesz erőm menni. Hirtelen eszembe jutnak az emlékek, a közös pillanatok, és akkor már nem lesz erőm megtenni a következő és a következő… Tovább »

Jolán vagyok, csak a pénz érdekel!

  Rászántam magam! Regisztráltam egy pár társkereső oldalra! Saját fotókkal, kedves bemutatkozó szöveggel, adtam magam. És kísérletként regisztráltam Jolánként, mély dekoltázzsal, feszülős ruhában, sok sminkkel, ő is én voltam. És odaírtam, fontos a pénz! Csak a pénz számít. Jolán vagyok, és csak a pénz érdekel! Szerintetek mi történt?  Midőn elég régóta engem is érint a… Tovább »

A nagy szakember, avagy aki tud az tud!

 Van, amikor nincsenek sokat mondó gondolatok. Van, amikor nincsenek történetek. Van, amikor zajlik az élet! Hát bizony, manapság, mifelénk így szokott!    Sokáig éljenek a szakemberek! Egyik reggel, szememet kinyitván, gondoltam, szépen kiosonok hálószobámból, csendben nehogy a másik szobában felébredjen a drága egyszem utódom. Nálunk ez nagy kihívás, mert minimum két macska nyávog, hogy éhen… Tovább »

Miért öl a remény?

  Az életnek vannak gyönyörű pillanatai, és vannak kegyetlenek. Csak telnek szépen csendben életünk napjai, és közben történnek az események. Van, hogy merünk álmodni! Van, hogy remélünk annyira, de annyira. Talán most sikerül. Talán végre teljesül! Talán végre ma beteljesül! ÉS csak reménykedünk. Minden este úgy hajtjuk álomra a fejünket, hogy kérjük Istent, az Angyalokat,… Tovább »

Csak állok az ajtóban….

 Állok az ajtóban. Kopognom kellene. Bekopogni és bebocsájtást nyerni. A percek óráknak tűnnek. Emelem a karom. Kopognom kellene. Csak állok ott az ajtóban, állok ott az ajtódban, és azt érzem, kopognom kellene. Még sincs erőm hozzá. Várok. Talán a megfelelő pillanatra, talán arra, hogy megérezd itt vagyok, és magadtól nyisd ki az ajtót. Kopognom kellene,… Tovább »

Lemondtam rólad, mert szeretlek, de sosem hagytalak el!

 Ez a történet nem most kezdődött. Úgy negyven évvel ezelőtt megszületett egy kicsi lány, aki a Karola nevet kapta. Volt boldogság, öröm, eme kicsi lélek megérkezésekor. Aztán a sors, élet, Isten közbeszólt összekuszálódtak a szálak, és Karolának édesanya nélkül kellett felnőnie, egy családban, akik szerették, mindent megtettek érte, de az édesanyát nem tudták pótolni. Karolának… Tovább »

Egészségügy és közoktatás… mert van, amikor elfogynak a szép történetek

 Napok óta érlelődnek bennem ezen gondolatok. Talán a lányom és én szerencsések vagyunk, mert ritkán kerülünk a magyar egészségügy rendszerébe, a közoktatás meg olyan, amilyen mégis próbálom, próbáljuk a dolgok jó oldalát nézni. Aztán van, amikor én is elkeseredek, és képtelen vagyok érvényt szerezni az igazamnak, vagy vélt igazamnak. De mi még szerencsések vagyunk. Az… Tovább »

Teremts, ha bírsz! Az élet ÉRZÉS!

 Szeretem a vasárnapokat. Lelkiismeret furdalás nélkül pihenhetek akár délig. Pihenhetnék, de amióta egy Drága ló úgy döntött szeretne a mi lovunk lenni, a hétvégék sűrűek, és úgy eltelnek, hogy vasárnap este csak azt veszem észre, hamarosan kezdődik egy új hét, és én még a mostanit sem zártam le.  Olvastam az egyik internetes oldalon, hogy hogyan… Tovább »

Számkivetettek! Merj nagyot álmodni!

 Hazafelé tartottunk az iskolából. Akkor  épp a Putyin látogatás lázában égett az ország, vagy inkább bosszankodott. Tavaly láthattuk az elnöki különgépet (vagy valamelyiket a háromból) landolni, illetve voltunk olyan szerencsések vagy pechesek, hogy beleszaladtunk a konvoj útvonalába, aminek az lett a következménye, hogy hosszú hosszú órákat dekkoltunk egy parkolóban. De amikor elvonult előttünk a csapat,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!