Léleksuttogó

A szerelem ereje…

 Telnek a napok csendesen. Az elmúlt időszakban megtapasztalhattam…. megint,… milyen az, amikor az ember közel kerül ahhoz, hogy elveszítsen valamit, ami fontos neki. Hosszú hosszú időn keresztül természetes volt, hogy van. Ugyan gondosan ápoltam, de nem gondoltam, hogy elveszíthetem. Aztán egy kései telefonhívás hirtelen a bizonyosságot bizonytalanra, a biztonságot félelemre, a nyugalmat aggódásra változtatta. És… Tovább »

Karnyújtásnyira a boldogságtól…

 Vannak napok, amikor a csend telepszik a létezésre. És ez olyan jól eső csend. Amikor látszólag nem történik semmi, béke és nyugalom van, miközben a mélyben dolgoznak az erők az energiák egy szebb élet megteremtésének reményén. Lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba. Kezdetét vették a mindennapok, a korai ébredés, a munka, a megbeszélések, minden megint… Tovább »

Magyar valóság… egy kicsit másképp

 Csontomig hatol a hideg. Felhúzom a kabátomat, a kesztyűmet. Rohanok a dolgomra. Amikor hallottam a rádióban, hogy rég nem látott hideg érkezik hazánkba, úgy gondoltam, én bizony bevásárolok úgy, hogy a hétvégén ki se kelljen mozduljak meleg otthonom biztonságot nyújtó falai közül.  Későn ébredek. Hallom, ahogyan bekapcsol a cirkó. Szinte megállás nélkül megy. Hálát adok… Tovább »

Amikor a halál belép az ajtón….

 Halál… nem lehet kijátszani, nem lehet vele alkudni… egyszer csak egy váratlan pillanatban bekopog az ajtón, és már be is sétált. ÉS csak azt vesszük észre, az egyik pillanatban még minden rendben volt… a következőben pedig megváltozott minden…. Elmúlás… aki megszületik, az előbb vagy utóbb meg is hal…. mégis olyan nehéz elfogadni. A halál elmegy… Tovább »

Búcsúlevél…

  Bevásárolni indulok. Végre egy kicsit kimozdulok. Azon gondolkodom, hogy mennyire is vártuk a karácsonyt, és már tova is szállt. ÉS hamarosan beköszönt szilveszter éjszakája is, hogy aztán újult erővel vethessük bele magunkat a mindennapokba. Szeretem a mindennapokat, mint ahogyan az összes napot szeretem. Szeretek sokáig pihenni, nevetni a gyermekekkel, reggelit, ebédet, vacsorát készíteni. Szilvás… Tovább »

32 szemeteszsák! Viszlát múlt!

 Már napok, vagy talán hetek óta érlelődött bennem, hogy ideje lenne kitakarítanom az otthonomból mindazt, amire már nincs szükségünk. 28 játékos doboz hevert a szobákban öt éve érintetlenül. A konyhaszekrényben már nem lehetett helyet lelni, mert minden csak volt… és a lomtáramat, vagyis a spejzt sem lehetett rendeltetésszerűen használni. Ott is volt minden.  Talán, ha… Tovább »

4 ősi mantra, megoldás minden problémára… avagy egyszerűsíts!

 Csak ülök, és gondolkodom az elmúlt napok eseményein. Paulo Coelho szerint, “Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.” Hát itt most történnek. ÉS csak kapkodom a fejem, és mosolygok.  Végig gondolom az elmúlt hónapok történéseit… talán az elmúlt évek történéseit. Amikor összetörten,… Tovább »

Anya, lánya, kamaszkor, veszekedés, hazugság….

 Napok óta őrlődtem, kételyek voltak bennem. Odáig jutottam, hogy már azt gondoltam szar anya vagyok. Elcsesztem. Én… senki más. Hiszen Ő egy az egyben az én nevelésem. Évek óta egyedül vagyok vele, az édesapja már régóta nem része az életünknek, se nagymamák, nagypapa ugyan van, de ő aztán végképp nem volt hatással a nevelésemre. Igyekeztem… Tovább »

Hogyan tisztelnénk a holtakat, ha az élőket is eltapossuk?

 Csendes békés nap végére érünk lassan. Itthon vagyunk, együtt.. én és a gyerekek. Jókat beszélgetünk, játszunk, hallom a kacagásukat, néha készítenek maguknak egy egy csésze kakaót. Szeretem hallani, amikor nevetnek. Közeledik halottak napja, és ilyenkor minden olyan búskomor lesz. Mintha lehetne ezáltal változtatni a halálon…  Napok óta megy a vitatkozás a különböző fórumokon, hogy a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!