Léleksuttogó

Magyar valóság… egy kicsit másképp

 Csontomig hatol a hideg. Felhúzom a kabátomat, a kesztyűmet. Rohanok a dolgomra. Amikor hallottam a rádióban, hogy rég nem látott hideg érkezik hazánkba, úgy gondoltam, én bizony bevásárolok úgy, hogy a hétvégén ki se kelljen mozduljak meleg otthonom biztonságot nyújtó falai közül.  Későn ébredek. Hallom, ahogyan bekapcsol a cirkó. Szinte megállás nélkül megy. Hálát adok… Tovább »

Amikor a halál belép az ajtón….

 Halál… nem lehet kijátszani, nem lehet vele alkudni… egyszer csak egy váratlan pillanatban bekopog az ajtón, és már be is sétált. ÉS csak azt vesszük észre, az egyik pillanatban még minden rendben volt… a következőben pedig megváltozott minden…. Elmúlás… aki megszületik, az előbb vagy utóbb meg is hal…. mégis olyan nehéz elfogadni. A halál elmegy… Tovább »

Hogyan tisztelnénk a holtakat, ha az élőket is eltapossuk?

 Csendes békés nap végére érünk lassan. Itthon vagyunk, együtt.. én és a gyerekek. Jókat beszélgetünk, játszunk, hallom a kacagásukat, néha készítenek maguknak egy egy csésze kakaót. Szeretem hallani, amikor nevetnek. Közeledik halottak napja, és ilyenkor minden olyan búskomor lesz. Mintha lehetne ezáltal változtatni a halálon…  Napok óta megy a vitatkozás a különböző fórumokon, hogy a… Tovább »

Pár másodperc az élet…. amikor nincs többé holnap!

 Egy szokásos hétköznap reggel. Korai ébredés. Még sötét van. Nézem az ablakból az ébredező utcát. A szomszédom már indul dolgozni. Beteszem a tejet a mikróba melegedni. Elkészítem a kávémat. Már nem iszom napi öt hat kávét, de a reggeleimhez még hozzátartozik a frissen főtt, gőzölgő kávé illata. Kezembe fogom a csészémet, és leülök. Átgondolom napi… Tovább »

Visszatérés a halálból… avagy legyőzni a rákot!

 2010-ben diagnosztizálták édesanyámnál a daganatos betegséget. Tüdő daganat… rosszindulatú… mint nagymamámnál és nagypapámnál. Az ember meghallja azt a szót, hogy rák, és egyből arra gondol, harcolni kell! Nem adhatom meg magam! Még vannak álmaim, terveim, vágyaim! De aki két tüdőrákos embernél is végignézhette a haláltusát, annak túl sok reménye nem marad.  Ahogyan mesélte, a nagypapát… Tovább »

Nekünk halált, nekik életet jelentett….

 Fáradtan ébredtem. Pár napja valahogy így vagyok ezzel. Kicsit túl aggódtam az életem, a létezésem. Valahogy beleragadtam a mókuskerékbe… foglyul ejtett a szürkeség… és nem akart elereszteni. A lelkem jelezte, ideje megpihenjek, ideje felhagyjak a folyamatos idegeskedéssel, a félelmeimmel, az aggódással. Eddig így éltem… de pár hete történt valami, magam sem tudom, mi , és… Tovább »

Megmentőre várva… amikor nem érkezik a segítség…

  Menekülni, menni akartam. El… bárhová… akárhová… csak el onnan, akol voltam. El az életemből, elmenni a férjemtől.. mert nem bírtam tovább. Nem bírtam az óránkénti ellenőrzést… nem bírtam a folyamatos bántalmazást, a lelki terrort… nem bírtam, hogy csak és kizárólag azt tehettem, amit ő engedélyezett.  Levegőt akartam! Szabadságot! Nyugalmat! Megnyugvást! Addigra már semmi önbizalmam,… Tovább »

Pár pillanatnyi szeretet…. ő már nincs többé

Rohan a világ. Rohan az idő. És a rohanó világunkban a rohanó idő alatt nincs időnk semmire. Sem magunkra, sem másokra. Még észre sem vesszük, és már megint hétvége… majd egy újabb szempillantás, és már ennek is vége… Az idő csak rohan… pedig néha annyira szeretném visszafordítani. Még egy percet eltölteni valakivel… csak még egyetlen… Tovább »

Kölcsönkapott csodák… kölcsönkapott percek

 Lassan véget ér a nap. A csillagok már világítanak az égen, a hold már magasan jár. Ma végre régóta halogatott dolgaimat véghez vittem. Lenyírtam a füvem, kitakarítottam a lakást. Nyugalom honol az otthonunkban. Béke van. Mindenki nyugovóra tért, csak az éjszaka szokásos neszei törik meg a csendet. Fáradt vagyok, a fizikai testem fáradtságot érez… a… Tovább »

Sorsunkat nem kerülhetjük el… amikor egy kicsi szív megszűnik dobogni

 Ülök a teraszomon. Csak potyognak a könnyeim. Fáj… minden… nagyon. Egyik cigarettát gyújtom a másik után. Erős vagyok… nem sírok… de nem tudok megálljt parancsolni a könnyeimnek. Szívem és lelkem sír. Sirat mindent. Az életet, a búcsúzást, a múltat, az elengedést, az álmaimat, a döntéseimet, a hibáimat… mindent. “Le kellene szokjak a cigarettáról!” Jut eszembe… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!