Léleksuttogó

A szerelem ereje…

 Telnek a napok csendesen. Az elmúlt időszakban megtapasztalhattam…. megint,… milyen az, amikor az ember közel kerül ahhoz, hogy elveszítsen valamit, ami fontos neki. Hosszú hosszú időn keresztül természetes volt, hogy van. Ugyan gondosan ápoltam, de nem gondoltam, hogy elveszíthetem. Aztán egy kései telefonhívás hirtelen a bizonyosságot bizonytalanra, a biztonságot félelemre, a nyugalmat aggódásra változtatta. És… Tovább »

Karnyújtásnyira a boldogságtól…

 Vannak napok, amikor a csend telepszik a létezésre. És ez olyan jól eső csend. Amikor látszólag nem történik semmi, béke és nyugalom van, miközben a mélyben dolgoznak az erők az energiák egy szebb élet megteremtésének reményén. Lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba. Kezdetét vették a mindennapok, a korai ébredés, a munka, a megbeszélések, minden megint… Tovább »

Magyar valóság… egy kicsit másképp

 Csontomig hatol a hideg. Felhúzom a kabátomat, a kesztyűmet. Rohanok a dolgomra. Amikor hallottam a rádióban, hogy rég nem látott hideg érkezik hazánkba, úgy gondoltam, én bizony bevásárolok úgy, hogy a hétvégén ki se kelljen mozduljak meleg otthonom biztonságot nyújtó falai közül.  Későn ébredek. Hallom, ahogyan bekapcsol a cirkó. Szinte megállás nélkül megy. Hálát adok… Tovább »

Ami túl szép, hogy igaz legyen….

 Sétálunk. Hideg van, de már több, mint egy hete az otthonunkból ki sem tettük a lábunk. Betegek vagyunk. Ma elérkezettnek láttam az időt, ha csak pár percre is, de kimozduljunk. Csodáljuk meg a közelgő karácsony fényeit a környező házakon, és  mélyen szívjuk be a friss levegő illatát. A legnagyszerűbb időpontot választottam. Esni kezdett a hó…. Tovább »

32 szemeteszsák! Viszlát múlt!

 Már napok, vagy talán hetek óta érlelődött bennem, hogy ideje lenne kitakarítanom az otthonomból mindazt, amire már nincs szükségünk. 28 játékos doboz hevert a szobákban öt éve érintetlenül. A konyhaszekrényben már nem lehetett helyet lelni, mert minden csak volt… és a lomtáramat, vagyis a spejzt sem lehetett rendeltetésszerűen használni. Ott is volt minden.  Talán, ha… Tovább »

A múlt felidézése…. séta az emlékekben

   Séta a múltban. Emlékképek, amelyekről azt hittem, már elvesztek. Régen volt… nagyon régen. A mi családunkban már nem élnek a nagy öregek, akik meséltek nekünk családról, a régi életről, a háborúkról. Nagymamám egyszerű falusi asszony volt. Sokszor ültem az ágya szélén, miközben ő mesélt. Mesélt a falu múltjáról, az életéről, a családról. Elvesztek az… Tovább »

Én csak szeretni szeretnék….

 Néztem utánad. Néztem, ahogyan távolodsz… tőlem… egyre messzebb és messzebbre jutsz… és én csak álltam a semmi közepén és néztelek. És nem tettem, nem tehettem semmit. Csak néztem, ahogyan elmész…. Annyi mindent szerettem volna az életemben… és annyi mindent nem, amelyet aztán mégis megkaptam. ÉS csak állok a csodákkal teli létezésemben, és végtelen hálát érzek,… Tovább »

A festőnő szerelmei….

Megérkezett az ősz. A reggelek egyre hűvösebbek, a nap egyre később ébreszti a Föld lakóit. A természet lassan pihenni készül, olyan csodás színeket rajzolva a tájnak, amelyeket a legcsodálatosabb festőművészek is csak ámulva néznek. Sétálok a semmibe. Csendre, békére, nyugalomra vágyom. A természet megadja nekem mindazt, ami a rohanó világunkban eltűnni látszik.  Szorosabbra húzom kabátomat…. Tovább »

Valóban nem számít, hogyan nézel ki? … És még mivel áltatjuk magunkat?

 Nem számít a külső…. Akit érdekelsz, az a belső értékeidet fogja nézni…. stb. stb. Igen… ez akár igaz is lehetne. Lehetne. De sajnos manapság nincs így. Mert valljuk be őszintén, mi nők is szívesebben találkozunk olyan férfival, aki “jól” néz ki, bár ugyan van az a mondás, ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél,… Tovább »

Valaha barátok voltunk… amikor visszaköszön a múlt

 Vannak napok, amikor az ember szinte haza menekül biztonságot nyújtó otthonának négy fala közé. Van, amikor a külvilágtól haza kell menekülni, hogy az ember összeszedve újra magát másnap megint ereje teljében legyen. Biztonságos otthon… végre van ilyenem… Nekem több, mint három évtizedig ismeretlen volt ez a fogalom. Most viszont nagyon szeretem kimondani, hogy van ilyenem…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!